Próbaérettségi

Nagyfiam kipróbálta, milyen is az érettségi.
Hétfőn délelőtt elment töriből felelni, aztán egy óra múlva már itthon is volt, merthogy összekeverte a napokat. És aznap délután lesz az érettségi, magyarból. Sebaj, van még 3 óra, annyi idő alatt meg lehet tanulni a meg sem írt 10 tételt. Persze, csak a bőséges ebédet követően...
Annak ellenére, hogy nem kötöttek közelebbi ismeretséget, Bánk bán és ő nincsenek rosszban, a nyelvtan meg csak úgy zsigerből megy, a délutáni produkció sikeresen lezajlott. Az osztályfőnöknek is nagyon tetszett a napelcserélős történet, ki is osztott mindjárt egy ezüstérmet. (Mennyire lehetett hülye, aki az aranyat kapta???)
Minden rosszban van valami jó: így egy nappal többet lehetett törit tanulni, az meg mégiscsak presztízskérdés!
Szóval történelem, a tétel címe: A magyarországi demokrácia 1990 után. Fiam azzal kezdte, hogy gyorsan mondja, míg egyáltalán tart a dolog! Kezdődött 1990-ben, vége lesz a 2010-es években...
Majd elsorolta a legfontosabb tudnivalókat az elmúlt 20 évről. A vizsgabizottság elégedettnek tűnt, bár megjegyezték, hogy az alkotmánnyal kapcsolatban tán kitérhetett volna a filozófiai alapokra, Rousseau, Montesquieu munkásságára. Anglomán ivadékom fortyogva mesélte, hogy FRANCIÁKAT kellett volna idéznie?! A felelet végén hangzott el a kérdés, miszerint mi biztosítja az alkotmánybírók függetlenségét? A válasz: most már semmi...!
A fiú magyarból is és töriből is ötöst kapott...

A szenilis nagypapa

Először inkább Erdélyi Mónika reakciója verte ki a virtuális biztosítékot, azzal a bizonyos nyomdafestéket nem tűrő párbetűs szóval. De az internethez nincs szükség nyomdafestékre... Aztán sokan elolvasták az interjút is, és azt hiszem, hasonló gondolatok jutottak eszükbe, mint a tévés hölgynek.
Az van, hogy már megint pasik tesznek fajsúlyos kijelentéseket, mint abortuszvita idején, amikor ők akarják megszavazni, hogy a nők mit tehetnek a testükkel és mit kezdhetnek az életükkel.
Van itt ugye az egykori Hóbagoly, aki ahelyett, hogy egy idősotthonban sakkozgatna hasonló szenilitásba forduló sorstársaival, nekiáll hülyeségeket beszélni. Mint a két évvel ezelőtti Szíjjártó nyugdíjas kiadásban. Tette mindezt először egy lap hasábjain, majd a nagy sikerre való tekintettel élőben, a tévében is. S mindkét megnyilatkozásakor szinte ugyanazokat a szófordulatokat használta, szinte tökéletesen idézte saját magát...hja, klasszikusokat(?) csak pontosan!
Ugye-ugye, jobban járt volna az öregúr, ha a nosztalgiával felemlegetett adó fizetése helyett inkább utódokról gondoskodott volna* most lenne, aki odafigyel rá, hogy ne tegye nyilvánosan nevetségessé magát.
Csúnya dolog ez a politika, ennek semmi/senki se szent!

*Mint kiderült, gondoskodott. Akkor meg miért nem szóltak neki???