Tömegközlekedés

Miután jól kitaláltam, pasikról írok, persze, csupa női "kalandom" volt, a sportorvosi vizsgálaton, a postán, a közértben... Ők meg nem illenek bele a koncepcióba, ugye. Ráadásul a női sztorijaim mindig unalmasak, kis háborúkról szólnak, a pasisokban meg van valami csavar, vagy szokatlan. Vagy annyira szimplák, hogy attól érdekes az egész.
Ma aztán találkoztam két fura figurával. Olyan szatírfélével, akik láttán a nő gyorsabban szedi a lábát, mereven maga elé néz és süketnek tetteti magát. Ültem a buszon - mostanában szoktam ilyet, őszintén szólva elszoktam attól, hogy válogatás nélkül mindenkit beengedjek az aurámba, de hát ez egy ilyen műfaj - , szóval ülök és olvasok - ez a legjobb a tömegközlekedésben! -,  pasas felszáll és leül mellém. Azonnal megcsapott a kocsmaszag, meglehetősen sokkoló volt, mintha belepottyantam volna egy cefrebomba gombafelhőjébe. Rövid fészkelődés után elkezdett krákogni és szipogni, egy lámpaváltásnyi idő után már biztos voltam benne, nem a tavaszi nátha hangjait hallom. A következő megállóig azon gondolkodtam, vajon minden jármű kötelező tartozéka-e egy ilyen utas és túlzott igényesség-e, ha menekülőre fogom, vagy maradjak és tűrjek. Aztán észrevettem egy üres duplaülést és döntöttem: felpattantam a helyemről, befészkeltem magam a székekre, még nekem is maradt elég helyem, a táskámat és szatyromat a szomszéd ülésre tettem. És ismét elmerültem a második világháború titkaiban. Természetesen titokban megnéztem szemből is az úriembernek hatalmas jóindulattal sem nevezhető alakot, akiről első pillantásra Svejk jutott eszembe, annak minden bája és együgyü jóindulata nélkül. Erről csak a hülyeség sütött, no meg az égetett szesz melege. A következő megállónál mellé huppant egy lány, aki,ugye, nem tudta, mire számíthat. Hát én sem, valószínűleg engem a könyv mentett meg attól, amitől a leányzó nem tudott elmenekülni: utastársa beszélgetésbe elegyedett vele, jó hangosan és összefüggéstelenül, de lényegretörően. A lány Pest és Buda között próbálta megmagyarázni, hogy barátja van és nem akar elmenni vele sehova. Még most sem tudom eldönteni, a figura a szesztől volt ilyen bátor, vagy az már inkább csak javított a helyzeten...
Leszálltam, pár lépés után mellém szegődött egy ballonkabátos, kalapos figura, aki harsogva közölte velem, hogy mindjárt ideér a hamufelhő, már nem kell sokáig várni.... Minden férfi megőrült ma? Meggyorsítottam a lépteimet, mereven magam elé bámulva, magamat süketnek tettetve fordultam be a sarkon és megkönnyebbülve vágódtam be a kocsimba. 10 perc, és otthon vagyok...otthon egy igazi pasi vár rám.