Engem választott

Ezerrel süt a nap, a tizenvalahányadik lyuknál tartunk. Lassan befejezhetnénk, volt néhány szép ütésem, puttok, szóval megvolt a sikerélmény. Volt persze gödör is, ahogy szokott, bár most elmaradt az ütőcsapkodás. Valahogy úgy érzem, hogy pörgök magam körül és néha ütök egy-egy jót, de ez egyáltalán nem rajtam múlik.
És akkor történik valami.
Hosszú fairway, tó, majd green - lehetetlen átütni. De ebből a távolságból a víz elé sem egyszerű pontosan odatenni a labdát. Ember ekkor, pillanatnyi ötletként javasolja, hogy próbáljam ki a hibridjét. Lassan úgyis kinövi, le kell cserélnie (minden új ütőt így vezet be a vásárlás előtt 1-2 hónappal), nem hosszú a nyele, pont ez a baja vele, szóval még jó is lehet nekem.
Már megfogni is olyan MÁS. Puha és kellemesen vastag, ami ebben a műfajban egyáltalán nem hátrány. Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű mélyarany színe van...
Próbaütés: lendül magától. Cél a tó mögötti fairway, lendítés, ütés: a hibrid irányítja a kezem, lesújt és a labda elszáll. És száll. Még mindig. Ekkorát még nem ütöttem...
Sapka fel, beteszem az ütőt a bagembe. Ember kéri vissza, nem adom. Nem lehet. Ez a hibrid engem választott, az én ütőm.
Na jó, ideiglenesen lehet a MI ütőnk, drágám...!