Macsóautó

Úgy alakult, hogy a kis fekete Yarisomból teherszállításra kiképzett családi buszlimuzin lett. Kiderült, hogy tényleg ötszemélyes és mindig annyi holmi fér bele, amennyit épp szállítani akarunk. Ember is élvezi vezetni, nagy meglepetésére még kényelmesnek is találja. Bár hiányol belőle 20 lóerőt - meg asszem, egy hengert, de elfelejtettem, hogy mit is - a kocsi viszont hasít, teltházzal is...
Egy probléma van csak: Golftól felfelé nem veszik komolyan, a pályán küzdeni kell, hogy érvényesülni tudjon.
No de sötétben minden tehén - és gépjármű - fekete...nem csak a Yarisom!
Történt, hogy sötétedés után indultunk haza a Balatonról. Az út gyakorlatilag másfél órás dugóval, kezdődött, aztán lehetett menni, ahogy a csövön kifér. És mi mentünk...és megtörtént a csoda! A sötétben csupán a fényszórók látszottak, a színek és méretek nem. Mindenkit levillogtunk, az Audi nyolcasok csak úgy átugrottak a szélső sávba. Az ácsorgás alatt a többiek kellemesen elpilledtek, mi bezzeg ellenkezőleg, ekkor voltunk elemünkben! Bebizonyosodott, hogy a közlekedésben is a siker csak fellépés kérdése és nem a méret a lényeg...
Nos, a városba beérve hirtelen megszaporodtak a lámpák, azonosíthatóvá váltak a közlekedési tárgyak...lebuktunk.
Sebaj, a radarnál úgyis mindenkinek le kell lassítania...